Rólam

Amikor 2011-ben, a mentál szakon feltették a hallgatóknak ezt a kérdést, akkor büszkén álltam fel, azt válaszolva: “Egy boldog Nő.” Nagybetűvel. Ma már nem tudnék ilyen röviden válaszolni, mert attól függ, éppen melyik szerepemben vagyok. Nő, édesanya, tanácsadó, szervezetfejlesztő, szakácsnő, előadó, tréner, masszőr, énekesnő, stb – mikor minek van az ideje. Viszont van egy közös nevezője mindegyiknek: megpróbálok mindig egyre “jobb” és “tisztább” nő lenni. Nem görcsösen, nem önmagammal elégedetlenkedve (na jó, néha igen), hanem elfogadva a saját tökéletlenségemet, – mégis minden napban új lehetőséget látva. Csináltam én is sok hülyeséget, de tudok bocsánatot kérni, szeretek tanulni a hibáimból, és kezdem sejteni, mi a szeretet lényege. Istennek nagy ajándéka, hogy saját bőrömön tapasztalhattam meg, hogy mit jelent az irgalom, a s az üdvösség. Mindezért pedig nincs bennem más, csak hála. Hálás vagyok a feladataimért, a küzdelmeimért, a nehéz és a csodás pillanataimért is, de leginkább a négy csodálatos gyermekemért, akik bár már nagyok, még mindig tanítanak. Minden reggeli ébredés ajándék nekem, és egy döntés Isten és a tanítványság mellett: az Igazság, a Tisztaság, a Szabadság mellett. Mert visszatértem Hozzá, és már minden pillanatban komolyan szeretném venni Őt – mindentől és mindenkitől függetlenül. Szeretem a szivárványszínű munkámat, ami nem is munka, hanem egytől egyig örömforrás. Igyekszem a hozzám jövőket jól szolgálni: szeretni, tanítani, segíteni, adni, megosztani. Szeretem érezni, ha gazdagabban mennek el tőlem,  mint ahogy érkeztek. Mert akkor volt értelme.